Eltérő kifejezése a szeretetnek

​Szeretni és szeretve lenni, az egyik legalapvetőbb szociális igény, melynek megteremtése, illetve fenntartása mégis gyakran nehézségekbe ütközik. Habár hatalmas eszköztárral rendelkezünk, mégis előfordul, hogy a szeretett párkapcsolat, barát vagy családtag semmit nem érzékel az érte tett erőfeszítésekből, a szeretet kifejezéséből, míg saját kapcsolati törekvéseit, fejben felértékeli. Hogyan lehetséges mégis mindez?

Alapvető tulajdonságaink közé tartozik (néhány szélsőséges, vagy súlyosan sérült esettől eltekintve) hogyha valakit kedvelünk, vagy lényeges számunkra, szeretnénk ezt éreztetni is vele. Ha lehetőségünk nyílik arra, hogy szívességet tegyünk egy szívünknek kedves személynek, vagy bármilyen formában boldoggá tegyük, szívesen megtesszük mindezt, legfőképp ha ez számunkra semmilyen lényeges nehézséggel nem is jár.
A jó szándék, tehát a legtöbb esetben megvan, a megvalósítás során azonban gyakran nem sikerül a várt hatást elérni. 
Ahogy már több korábbi tanulmány is részletesen leírta, öt általánosan elfogadott szeretet nyelven keresztül kapcsolódunk egymáshoz. Vannak olyanok, akik számára az egymással töltött minőségi idő, a fizikai érintés, a szívességek, ajándékok jelentik az egymáshoz való kapcsolódást, míg mások számára az elismerô szavak  fejezik ki azt, hogy kedvelve vannak valaki által.
Lényeges felmérni tehát, hogy akivel kedvesek szeretnénk lenni, milyen módon képes befogadni mindezt, és nem feltételezni azt, hogy számára is ugyanazok a dolgok a szeretet kifejező eszközei, mint amit a helyében várnánk. 
Vegyünk néhány klasszikus példát.
Előfordulhat, hogy egy szülő apró ajándékokon, figyelmességeken keresztül érzi magát szeretve a családja által, igy a kislányát / kisfiát is ajándékokkal igyekszik elhalmozni. Viszonzásként azonban sosem kap rajzokat karácsonyra, mert a gyermek számára a tárgyi ajándékok lényegtelenek. Számára a dicséret lenne a szeretet kifejezése, ezért dicséri szüleit a mindennapok során, mégsem kapja a várt viszonzást, hanem az ajándékokat. 
Mindkét fél beleteszi tehát a (számára) lényeges erőfeszítéseket, mégsem érzi magát szeretve, végül egyik sem.
Ha valakivel empatizálni szeretnénk, nem kell ugyanazon dolgok miatt ugyanazt érezni. Ha valaki azt mondja például, boldog, ha lát egy kismadarat, a boldogság érzését kell tudni elképzelni. Milyen volt az, amikor valami miatt boldogok voltunk, és el kell tudni fogadni, hogy a másik a kismadár látványától képes ezt érezni. 
​Nagyon lényeges, hogy nem dönthetjük el mások helyett, hogy mi jelenthet számukra nehézséget, miben várhatnak támogatást, vagy milyen kedvességnek örülhetnek. Ha valakiért tenni akarunk, olyan dolgokat kell érte tenni, ami számára lényeges, és elfogadni, hogy ez lehet semmilyen formában nem egyezik azzal, ami számunkra is lényeges lenne, vagy amit fordított esetben várnánk. Ahhoz hogy másokkal kedvesek legyünk csak odafigyelés kell és jó szándék.