A kognitív disszonancia

​Bizonyára sokan kerültek már olyan helyzetbe, amikor azt érezték, korábbi elgondolásaik, esetleg tapasztalataik ellentmondanak azokkal az információkkal, mint amelyek az aktuálisan szerzett új ismeretek voltak számukra, és az új tapasztalás vagy ismeret megjelenése, erős belső feszültség megélésével járt együtt. Ilyen esetekben gyakran szorongáskeltő érzés keríti hatalmába azt a személyt, aki az ellentmondásos információkkal szembesül, hiszen az új ismeret megkérdőjelezheti az adott személy szokásait, a környezetéhez való kapcsolódási módját, vagy akár egész világlátás is. Az pedig, hogy ismereteink és tapasztalataink alapján biztonságosan tudjunk boldogulni a mindennapjaink során, alapvető szükségleteink közé tartozik.

Leon Festinger (amerikai pszichológus) ezen gondolat alapján alkotta meg szociálpszichológiai elméletét, az úgynevezett kognitív disszonancia elméletet, 1957-ben.
Az elmélet alapgondolata az volt, hogy amikor korábbi ismereteinkkel ellentmondó tapasztalatokkal, információkkal találkozunk, belső feszültséget(disszonanciát) élünk át.

Kognitív funkciók alatt azokat a megismerési, információ feldolgozási és gondolkodási tevékenységeket értjük, amelyekkel felfogjuk és felhasználjuk a megszerzett tudást.

Festinger elmélete szerint tehát, előfordulhatnak a kognitív (megismerési, információ feldolgozási) elemek között nem megfelelő kapcsolatok, amelyek feszültséggel járnak, és amely következtében a feszültséget átélt személy, a szorongó érzés csökkentésére , vagy legalábbis annak növekedésének elkerülésére törekszik.

Ennek a két megküzdési módja lehet. Egyrészt bekötvetkezhet változás a személy viselkedésében, vélekedésében is, amely jobban igazodik az új ismeretekhez, de előfordulhat az új ismeretekkel szembeni óvatosság is. Vegyünk egy hétköznapi példát. Ha valakinek van egy elképzelése arról, hogy milyen jó lenne bekerülni például egy munkahelyre, megkapni egy előléptetést, követni egy társadalmi elvárást, és rengeteg munkát fektet abba, hogy elérje a nagy célját, nagyon nehéz szembesülnie azokkal az információkkal, vagy megtapasztalnia mindazt, hogy az adott életcél,talán mégse annyira értékes, mint korábban hitte, mégse hozza el számára a várt boldogságot, vagy elismerést.

lyen esetben a legtöbben vagy azáltal igyekeznek csökkenteni a kialakult feszültséget, hogy az elérni vágyott célt kezdik felmagasztalni (mégha az minden, aktuálisan megszerzett információval szembe is megy), hogy ne érezzék, hogy felesleges dolgokért hoztak áldozatokat.

(pl. ‘Azért kell ennyi mindent tennem ezért a pozícióért, mert sokkal nagyobb dicsőség, mint más munkakörben dolgozni’ vagy ‘ Azok a valóban értékes emberek, akik ezt a társadalmi szabályt követik’)

A megküzdés másik módja lehet, ha az adott személyek,saját erőfeszítéseiket igyekeznek leértékelni, kevesebb befektetett munkának feltűntetni .

(pl. Nem is áldoztam fel az egész életemet ezért a mások számára értéktelen pozícióért, épphogy csak néhány túlórám volt’ vagy ‘Nem is áldoztam fel az életem mások akaratáért, nekem pont ilyen társadalmi elvárások szerint volt kedvem élni az életem, így volt kényelmes’)

Amikor két lehetőség közül kell valakinek választani, mindig disszonanciát él át a személy, hiszen sosem lehet biztos saját választásában teljes mértékig.
Amikor két vonzó lehetőség közül kell választani, a feszültség több módon is csökkenthető. Ritkán, de előfordulhat, hogy valamilyen módon elkerülhető a válkasztás. A leggyakrabban azonban, vagy a két egymáshoz közel álló lehetőség közül, az egyik választási lehetőség felértékelésre kerül, vagy a másik lehetőség leértékelésével számoljuk fel a feszültséget.
Megküzdési stratégia lehet továbbá a kiválasztott lehetőség ellen szóló érvek figyelmen kívül hagyása is.

Amikor két nem vonzó lehetőség között kell választani, hasonló stratégiát lehet kialakítani. Ebben az esetben a legtöbben saját választási szabadságukat tagadják, vagy szintén a kiválasztott lehetőség felmagasztalásával orvosolják a feszültséget, annak negatív következményeinek letagadásával.

A kognitív disszonancia, a mindennapi érvelésben, meggyőzésben is megjelenik. A cél ebben az esetben, hogy a meggyőzendő félben alakuljon ki feszültség saját meglátásaival kapcsolatban. A legtöbb reklám is erre a meggyőzési stratégiára épiít.

Mindennapjainknak tehát meghatározó részét képezi az a folyamat, amikor a korábbi nézeteinkkel ellentétes ismeretek megjelennek. Lényeges, hogy ilyen helyzetekben fel tudjuk ismerni, milyen folyamat is történik valójában, a történtektől kicsit hátrébb lépve, képesek legyünk átgondolni a lejátszódó eseményeket, megvizsgálni az előzetes feltételezéseket, és az események lehetséges kimenetelét, ezáltal a megfelelő lehetőséget választani.